Tárlatvezetőnkkel , a friss Európa Nostra-díjas - a somlóvári kastélypark (Veszprém megye, Doba) örökségvédelmi tanulmányát díjazták - tájépítésszel, Alföldy Gábor tájépítő- és kertmérnökkel, műemléki szakmérnökkel üdítő sétára indultunk nemrégiben a Festetics-kastélyban.

Csaknem kétszáz esztendeje, az akkori Magyarország leggazdagabb köznemese, Festetics Antal vagyonához méltó kastélyt építtetett magának dégi birtokán. A kastély és a melléképületek megtervezésére a korszak egyik legkiválóbb magyarországi építészét, Pollack Mihályt kérte fel. Hatalmas birtokának rendezését és igazgatását pedig a francia iskolázottságú mérnökre, Kováts Ferencre bízta.

A Festeticsek által képviselt magas kultúra kiemelkedő értékeket hozott létre, amelyeket a család nemzedékei tovább gyarapítottak a második világháborúig. Az ezt követő évtizedek a birtokot és a hely szellemi tartalmát egyaránt megbontó folyamatai ellenére Dég fénye és kelleme máig érzékelhető, s a kastélyegyüttes műemléki értéke nemzetközi mércével mérve is figyelemreméltó.

A számos hasznosítási elképzelést követően a kastélyról idén április óta tudható, hogy állami tulajdonban marad, és kulturális közfunkciót kap. A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága a magas színvonalú folyamatos helyreállítással hosszú távú jövőt szeretne biztosítani számára, egyfajta revitalizációt, új életre keltést.

A főszárny 1945 után szétdarabolt belső, nagyvonalú, fantasztikus térstruktúrájának helyreállításával, a befalazott ajtónyílások kibontásával egybenyitották a nyolc egységből álló teremsort - tudtuk meg a kastély felelősétől, Alföldy Gábortól. A november 5-éig látogatható látványos kiállítás A szalontól az angolkertig - Kétszáz év a dégi Festetics-kastélyban címet viseli.

Nem csupán kastélyévadot nyitottak most júniusban Dégen, de bátran elmondható, hogy az évadnyitó egyben a kastély új korszakának a nyitánya is volt.

A kastélyba érkezőket az előcsarnok látványa fogadja. A csarnok mai, kandallókkal, tükrökkel, szoborfülkékkel és klasszicizáló tagozatokkal díszített összképe az építtető dédunokája, Festetics Sándor ízlését tükrözi.

Sétánk során az ebédlőbe/nagyszalonba érkezünk. Az elmúlt évtizedekben fallal kettéválasztott, most ismét egybenyitott, tágas teremben a Festeticsek dégi ágának 18. század végi, 19. századi történetét, a kastély és a többi épület művészettörténeti hátterét mutatják be. Betekintést nyerhetünk az uradalom központját alkotó épületek és a park építészeti értékeinek, funkcionális és vizuális összefüggésrendszerébe.

Az innen kelet felé nyíló egykori kékszalon a kastély korának megfelelő, köz- és magángyűjteményekből kölcsönzött empire stílusú bútorokkal (szekreter, polcos állvány, kanapé, karosszék, kerek garnitúra-asztal, komód), festményekkel és kiegészítőkkel (Mars-fej, asztali óra, aranyozott hársfa csillár, cserépkályha) berendezve ad ízelítőt a Festeticsek 19. század eleji életmódjáról és a kastély egykori berendezésének stílusáról.

A 19. században a társasági élet központja a szalon volt, a terem funkciója 1945-ig nem változott. Az 1859-es leltár szerint eredetileg a következő bútorok álltak itt: 2 kanapé, 17 szék, 5 asztal, 2 tükör, 2 köpőláda, 1 csillár. A két világháború között a grófnő szalonjaként főként női társaságok élvezték kényelmét. Abból az időből való a mennyezet alatt körbefutó, aranyozott rojtokkal díszített kék függönymotívum, melyet a falképkutatás tárt fel.

• Friss
• Top 48