Az Európa Nostra-díjas táj-építésszel, Alföldy Gábor tájépítő- és kertmérnökkel, mű- emléki szakmérnökkel, a kastély felelősével üdítő tárlatvezetésen jártunk számos alkalommal a kastélyban és parkjában. Az előző négy részben bemutattuk már az ebédlőt, a kékszalont, az ovális kabinetet, a botanikai szalont, szót ejtettünk a park rafinált festői látványairól. Az egykori könyvtárszoba a kastély történetétől elválaszthatatlan szabadkőművesség témakörét dolgozza fel.

Folytatva sétánkat a könyvtárból a biliárd- és zeneszalonba érkezünk, amelyben megismerkedhetünk a kastély 20. századi életének egy-egy szeletével: a két világháború közötti kastélyfelújítással, a kerti építményekkel, Festetics Sándor sport (tenisz, futball), autózás és repülés iránti rajongásával.

E nagyméretű terem a Festeticsek idején a társasági élet egyik fontos színtere volt. Itt állt a család férfitagjai és a vendégeik szórakozását szolgáló biliárdasztal, de helyet kapott benne a zongora is. Festetics Antal felesége, báró Splényi Amália amellett, hogy zeneszerzőket támogatott, maga is zongorázott, s énekesként többször fel is lépett. Az építtető házaspár fiai és az ott megfordultak világlátott emberek voltak, a társalgás sokszor szellemművelő volt - emlékezett Dégre Splényi Béla.

Festeticsék szellemi mikrokörnyezetéhez tartozott a többiek között páter Halász, a csillagászatban is jártas könyvtáros, az építtető botanizáló sógora, Splényi József, valamint az uradalmi inspektor, Kováts Ferenc is. Az 1840-es években Festetics Antal titkára volt Griza Ágost, akit később a szabadságharc honvédszázadosaként, majd emigráns íróként és műfordítóként ismerhettünk.

Festetics Sándor idején itt volt a nyári ebédlő. A visszaemlékezések alapján a falba mélyített mezőket étkezési tárgyú gobelinek díszítették. A nevelőotthon idején tanteremként használták.

A biliárdteremből a díszterembe léphetünk, amely méltó tetőpontja a kiállításnak. A kastély legnagyobb terme a korabeli kastélyépítészetben általánosan alkalmazott megoldástól eltérően nem az épület központjában, hanem a kastély sarkában kapott helyet - emelte ki Alföldy Gábor. Az itt tartott bálok és táncmulatságok alkalmával a zenekar a szomszédos emeleti szobákban, a két szárny felől áttört félköríves nyílások mögött játszott. A terem 19. századi díszítése ismeretlen, mivel a falakat borító műmárványozás, valamint a mennyezet festése és a stukkódíszek biztosan az 1920-as évekbeli átépítés időszakából valók. Festetics Sándor idején is báloknak, nagyobb rendezvényeknek adott otthont. A gyer- mekotthon idejében ebédlőnek használták, de diszkót is tartottak benne.

A díszterem különleges dísze a falat borító sárga és szürke, pasztell finomságú műmárványozás. Ilyet a klasszicizmus korában csak a legelegánsabb magánpalotákban alkalmaztak - olvashatjuk Sisa József művészettörténész, a dégi Festetics-kastélyról szóló tanulmányában is. A teremben a tükrök fölött stukkódísz pompázik: kiterjesztett szárnyú, tölgykoszorúban álló római sas, amely erős karmaiban szalaggal körbefont pálcát tart. Az 1970-es években a székesfehérvári megyeházáról származó, klasszicizáló csillárt függesztettek mennyezetére. Ma gyakran koncertet rendeznek a teremben, amire kiváló akusztikája teszi alkalmassá.

(Kastélysétánk végére értünk. Köszönjünk olvasóink sorozatunkat kísérő megtisztelő figyelmét, elismerő jelzéseit!)

• Friss
• Top 48